A havanese ápolása

A havanese, mint minden hosszúszőrű fajta, rendszeres szőrzetápolást igényel. Ezzel a problémával minden kezdő havanesetulajdonos viszonylag gyorsan szembetalálja magát, ám ritkán kap megfelelő tanácsot ezen a téren. Sajnos rengeteg rövidre nyírt szőrű havaneset lehet kutyasétáltatás közben látni az utcán, gazdáik különböző ideológiákat gyártanak a hosszú szőrzet ellen. Ezek közül a leggyakoribb a "melege van szegény kutyának". A havanese, mint tudjuk Kubából származik, ahol az itthoninál jóval forróbb a klíma. Ezeknek a kutyáknak ehhez alkalmazkodott a szőrzete, jól szellőzik, miközben védi a bőrt a tűző napsugaraktól. A másik fő indok a "nekem nincs időm mindennap fésülgetni", illetve a "sajnálom szegényt, annyira utálja a fésülést". Hát, hogy kinek mire van ideje, azt talán kutyavásárlás előtt kellene végiggondolni, és ennek megfelelően választani ki a fajtát, bár egy rendszeresen ápolt havanese napi fésülése mindössze 10-15 percet vesz igénybe. Az, hogy egy kutya mennyire utálja a fésülést, nagyban függ attól, hogy kölyök korában mennyire szoktattuk hozzá, illetve mennyire vagyunk vele türelmesek ápolás közben. Kezdetben mindenképpen érdemes néhány alkalommal kutyakozmetikushoz is elvinni kutyánkat, egyrészt azért, hogy lássuk, "mit lehet kihozni" belőle, vagyis egy szakszerű ápolás után hogy néz ki a kutya, másrészt van néhány olyan tennivaló, amit jobb, ha szakemberre bízunk, amíg nem rendelkezünk megfelelő gyakorlattal. A kozmetikus kiválasztásánál legyünk elővigyázatosak: ha nincs olyan ismerősünk, aki tud megfelelőt ajánlani, nagyon alaposan beszéljük meg a kozmetikussal, hogy mit csináljon a kutyával, különösen azt, hogy mit NE! Csak olyan kozmetikusra bízzuk kedvencünket, aki ért a havanesehez! Ismerek olyan havanesetulajdonost, aki sírva hozta el a kozmetikustól csutkára nyírt szőrű kutyáját. Inkább mondjuk el ötször a kozmetikusnak, hogy mit várunk tőle, mint hogy esetleg egy évig kelljen várnunk, hogy visszanőjön a kéretlenül lenyírt szőr!

A legfontosabb, hogy minél korábban megismertessük kutyánkat a fésűvel és a kefével, ugyanis amíg még rövid a szőre, ez nem jelent neki különösebb megrázkódtatást, viszont hozzászokik, hogy a megfelelő testhelyzetben maradva, nyugodtan viselje el ezt a procedúrát. Lehetőleg minden nap szakítsunk időt a fésülésre, de legalább heti három alkalommal. A napi fésülés mellett leginkább az szól, hogy ilyen gyakoriság mellett kevésbé tud összecsomósodni a szőrzet, tehát gyorsabban, és kevesebb szőrveszteséggel végezhetjük ezt a műveletet, továbbá kutyánk is jobban hozzászokik az ápoláshoz, ha az mindennapi életének részévé válik.

A fésüléshez keressünk egy sík felületet, ahol kényelmesen hozzá tudunk férni a kutyához, erre a célra leginkább egy asztal felel meg. Mindig nagyon vigyázzunk, de különösen kölyökkorban, amíkor még nagyon szeleburdi a kutyusunk, hogy egy pillanatra se hagyjuk felügyelet nélkül az asztalon, mert könnyen leeshet, és ezáltal nagyon súlyos sérüléseket szerezhet! Szükségünk lesz egy erős fémfésűre, amely két oldalán különböző sűrűségű fogakkal van ellátva, egy közepes méretű, rugalmas gumipárnába ágyazott tüskékkel ellátott kefére, valamint egy kisméretű fésűre a bajusz és a szemkörnyéki részek rendbentartásához. Nagyon megkönnyítheti munkánkat az ún. "csomólazító spray" (általában Entfilzungsspray, vagy Detangler van a flakonra írva), amelyre igazán nem is a csomók eltávolításához lesz szükségünk, hanem egyrészt megóvja a nagy meleg, vagy gyakori fürdetés miatt kiszáradt szőrt a töredezéstől, másrészt könnyebbé teszi a fésülést, megakadályozza a szőr sztatikus feltöltődését, és szennytaszító hatású. Ezt a szert nem muszáj készen megvásárolnunk, magunk is könnyen elkészíthetjük: egy permetezőfejjel ellátott flakont töltsünk meg kondícionáló és víz 1:10 arányú keverékével, és minden használat előtt alaposan rázzuk fel. Nem árt, ha kéznél van néhány csat, vagy csipesz, illetve később szükségünk lesz egy erős körömvágó fogóra, valamint egy kicsi, éles ollóra a talppárnák közti szőr kivágására. A legnagyobb hiba, amit fésülésnél elkövethetünk az, ha csak a szőrzet felső rétegét fésüljük, vagy keféljük át. Ilyenkor az alsó szőrréteg menthetetlenül elfilcesedik, és ha későn vesszük észre, már csak a teljes szőrzet lenyírása oldhatja meg a problémát!

Fektessük a kutyát az oldalára az asztalon a lábaival magunk felé. Hajtsuk fel, és ha szükséges rögzítsük csatokkal, vagy csipeszekkel a szőrt a hastól a hátig. A legalsó 1-2 cm szélességű sávon kezdünk dolgozni, és fokozatosan haladunk a gerinc irányába. A szőrt a tövénél fogjuk, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk a kutyának, és a fésű sűrűbben fogazott felével lassú, egyenletes mozdulatokkal fésüljük a szőrt a tövétől a végéig. Amennyiben csomót találunk, azt először ujjainkkal, majd ha már meglazult, a fésű ritkábban fogazott felével próbáljuk finoman szétbontani, ilyenkor mindig a szőr végétől haladjunk a töve felé. Soha ne tépjük a szőrt a csomóknál, és ne próbáljuk ollóval átvágni, mert ez mindenképpen komoly szőrvesztést fog eredményezni! A leginkább csomósodásra hajlamos részek a hajlatok a lábak tövénél, a nyak (különösen ha pórázon sétáltatjuk a kutyát - séta végén ne csak a pórázt, hanem a nyakörvet is mindig vegyük le róla, mert a csomósodáson kívül ki is koptathatja a szőrt!), valamint a hát a farok tövénél. Amikor végeztünk az alsó sávval, a fölötte lévővel folytatjuk a fésülést, amíg el nem jutunk a hát közepéig. Ekkor a lábak következnek, itt ugyanezzel a módszerrel haladjunk a láb tövétől a mancs irányába. Ha végeztünk, megfordítjuk a kutyát, és ugyanezt megismételjük a másik oldalán is. Fésüljük ki a farkat és a füleket, majd következhet a fej: a szemzugból távolítsuk el a csipát, a könnyfolyástól elszíneződött szőrt töröljük át bórvízes vattával. Az esetleg a bajuszba, vagy szakállba száradt ételmaradékokat nedves szivaccsal távolítsuk el, majd a kis fésűvel fésüljük ki az arcszőrzetet. Sokan levágják a szembelógó szőrt, mondván, hogy zavarja a kutyát a látásban, ez azonban nem igaz. Egyesek szerint kifejezetten védi a szemet a tűző napsugaraktól. Amennyiben mégis zavar minket, kezdetben egy-egy csattal rögzíthetjük ezeket a szőrszálakat a fejtetőn, majd ha elég hosszúak lesznek, egy gumival kontyba foghatjuk őket. Egy-másfél éves korban éri el azt a hosszt a szőr, hogy kétoldalt fésülve a helyén maradjon. Ha elkészültünk, állítsuk fel a kutyát, és a kefével mégegyszer keféljük át az egész szőrzetet, ügyelve arra, hogy mozdulataink egyenletesek legyenek. Az átkefélést ne csuklómozdulatokkal végezzük, mert a szőrvégeket megrántó kefe töredezetté teszi azokat, így a szőrzet soha nem érheti el teljes hosszát! Nagyon fontos, hogy fésülés közben időről-időre megsimogassuk, megvakargassuk kutyánk fületövét, állát, mellkasát, és becézgessük, a fésülés végén pedig alaposan dícsérjük meg, és adjunk neki kedvenc jutalomfalatjából, hogy a fésülés pozitív élményként rögződjön benne!

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat